2018.11.24. Hortobágyi túra
Zöld Forrás túrasoroztunk záró állomásaként a Hortobágyra látogattunk el. A hortobágyi túra a Roll Natural szervezésében zajlott le, együttműködve a Nem Adom Fel Alapítvánnyal és a Hortobágyi Nemzeti Parkkal.
A résztvevők és a szervezők (összesen 13 fő) az Alapítványnál találkoztak szombat reggel 8:00-kor és a csapat innen indult tovább két kisbusszal a Hortobágyi Nemzeti Parkba.
Csobán Péter túravezető és annak hűséges kísérője, Mici cica (aki szintén végigjárta velünk a túrát) 11 órakor fogadott minket. A Vadasparkban találkozhattunk hazánkban élő számos állattal: vaddisznóval (Sus scrofa), farkassal (Canis lupus), arany sakállal (Canis aureus), bivallyal (Bubalus sp.), vadlóval (Equus ferus), őzzel (Capreolus capreolus), szarvassal (Cervida sp.) és sólyommal (Falcos sp) egyaránt. Érdekesség például, hogy az arany sakál régebben őshonos volt Magyarországon is, de a vadászata miatt kihalt vizes élőhelyeinkről, azonban napainkban már újra kezd visszatelepülni.
Túrakörutunk után, a kiállítóterembe betérve forró teával vártak már minket a Nemzeti Park munkatársai. Itt megtekintettük a kiállítást, a vitrinekben: preparátumokat, replikákat csodálhattunk meg. Egyebek mellett a jégkorszak idején itt élő barlangi oroszlán koponyacsontját. Ázsiában ma is élő oroszlán, de veszélyeztetett faj. Ez az ázsiai oroszlán más néven indiai oroszlán (Panthera leo persica). Ez a faj vándorolt Európába, majd letelepedett a hortobágyi vidéken, a vadaspark területén. Mindezek után a Nemzeti Park dolgozói levetítettek számunkra egy érdekes dokumentumfilmet a darvak életéről.
A kisfilm levetítése után a Kilenclyukú híd felé vettük az irányt. A hídhoz érve csapatunk egyik tagja, Németh József mesélt számunkra érdekességeket a híd történetéről. Megtudtuk tőle például, hogy a hortobágyi Kilenclyukú híd egy régi fahíd helyére épült és ma Magyarország leghosszabb közúti kőhídja a maga 167 méterével.
A programunk zárásaként a több mint 300 éves hortobágyi csárdába tértünk be egy kései ebédre. A csárda nagyon szépen fel volt újítva, mind kívülről, mind belülről csodálatos volt. Külön öröm, hogy volt élő zene is, ez még pompásabbá tette az ott töltött időt, ebédünk elfogyasztását.
A mi kis túrás csapatunk ismét nagyon sok élménnyel fél öt tájékán vágott neki a hazafelé vezető útnak. Többekben is megfogalmazódott, hogy máskor is nagyon szívesen részt vennének hasonló jellegű programokon. – Szilágyi Adrienn
