Akadálymentes túrát szervezni nem kis kihívás, főleg, ha feszegetjük a határainkat. Már pedig mi szeretünk új helyszíneket megismerni és a természetnek a különböző oldalait megismerni.
A terep felmérése

Kerekesszékesként megtapasztaltam már, hogyha nincs lehetőségem elmenni bejárni a terepet, akkor alaposan utána kell kérdezni a helyszín adottságainak és nem elég telefonon megkérdezni, hogy kerekesszékkel járható-e az út és van-e akadálymentes mosdójuk. De, ezzel a két fő kérdéssel nyitok minden túra szervezést. Aztán belemegyünk a részletekbe és sorra vesszük, hogy van-e akár egy kis lépcső is útközben, vagy az épülethez, amiben a mosdó található. A kijelölt út betonos, mulcsos, kavicsos, földes vagy füves és hogy mekkora emelkedőkre kell számítanunk. A vonal túlsó végén pedig bizonytalan válaszokat hallok, amik alapján kell összeraknom, hogy vajon nekünk menni fog-e a túra.
Kutatás a virtuális világban
Szerencsére az interneten egyre több információ található egyes helyszínekről, amik közül a leginformatívabbak a jó képek, illetve, ha van feltöltve kisvideó a helyszínről. Ha egy túrát ajánlanak babakocsival, vagy biciklivel akkor nagyjából már nyert ügyünk van. De még itt is fontos, hogy több irányból megfigyeljem a terepet, mert találkoztam már lépcsősorral egy-egy bicikliseknek kijelölt túra alkalmával. Ilyenkor persze improvizálni is lehet, hisz, ha már ott vagyunk, akkor körül tekintünk, hogy van-e másik út, ami számunkra is járható. Minden túra izgalmas és a természetbe indulással számolunk egy-két váratlan akadállyal, amit együtt le tudunk győzni!
Megfelelő környezet
Mindenkinek mások a korlátai, így számításba veszem a csapatunk tagjait, hogy az elektromos kerekesszékes tagunk hány kilométert tud megtenni, úgy, hogy még haza is tudjon gurulni. Hogyha valaki lassabban megy és több pihenőre van szüksége, bizonyos szakaszonként legyen valami leülésre alkalmas hely. Ha valakinek nem elég erős a keze, de szeretne velünk tartani a túrán és beszippantani magába a friss levegőt ezzel a különleges csapattal, akkor mellé egy önkéntest toborozni, aki tud neki segíteni tolni.
Személyes történet
Egyik alkalommal terepbejáráson mentem az erdei ösvényen felfele:
Igazán jó érzés az erdő friss illatát beszippantani a csendben. Egy kicsit homokosabb tisztásra érve, lassan haladok előre. Fejben közben tervezem, hogy itt az elektromos szék el fog tudni menni, ezzel a mechanikussal nehezebb, de én megküzdök vele, úgyhogy segítséggel ez is menni fog mindenkinek. Innen lefelé és felfelé lehet tovább haladni. Akkor irány fel. Egy rövid, de meredekebb emelkedő tárul elém, több nekifutás után is visszagurulok. Majd újra megnézem a terep adottságait. Végül jobbra- balra szlalomozva indulok el fel. Ebben a manőverben az irányváltás a legnehezebb, hisz itt hátra is eshetek. De a végén – ahonnan már visszagurulni nem lenne szerencsés – megkapaszkodom a fába, ami pont miattam nőtt ide, és felhúzom magam. Szuper, megpihenve konstatálom, hogy talán nem erre fogunk jönni, bár ha van elég segítségünk ez még megoldható. Az erdőben gurulok tovább egy kis büszkeséggel a szívemben, hogy ezt az akadályt is legyőztem. Majd a gyökereken bukdácsolok át. Nem mondom, hogy kényelmes, ez inkább kihívás, úgyhogy ha egy extrém túrát szervezünk, akkor még belefér. Viszont egyszer csak egy rég kidőlt fa állja utamat. Gondolkodom, hogyan tovább. Erre a madár sem jár, mióta túrázom senki nem jött. De én ki tudok mászni a székemből, felmászni a fán és felhúzni a székem, mintha csak egy lépcsőfok lenne. Első nekiiramodásom nem jár sikerrel, mert meredek az út addig is. De újra szemlélem a természetet és második nekiiramodásom után itt van előttem a lépcsőfoknyi akadály. Felülök a csúszós fára, majd fél kézzel a székem tartva fékezem ki a kerekesszéket, nehogy visszaguruljon az erdőbe. Végül sikeresen feljutok. Innen bármi jön, vissza már nem megyek. Ha ezt legyőztem, minden menni fog. És ezzel a lendülettel vágok át a további akadályokon. De sajnos akadálymentesnek azért nem tudom nyilvánítani a körülményeket, így ide túrát nem szervezünk.

De mégis a túraszervezés egyszerűbb része, hogy felmérjem a helyszíneket és telefonon egyeztessek a körülményekről. Ami nehezebb, hogy önkéntes segítőt találjunk ezekhez a számunkra nem hétköznapi programokhoz. De nem panaszkodunk, hisz vannak, akik támogatnak minket, és mindig akad egy segítő kéz, aki szívesen éli át a mi szemszögünkből a túrázás élményét!
Gyere és ismerd meg velünk a természetet!
Laáber Anna – túraszervező
Blog címlapkép: SzivesAnn