2025.05.03-án Székesfehérváron kerültük meg a Sóstavat. Bulyáki Gabriella önkéntesünk felidézte ezt a napot. Olvassátok szeretettel!
Annát régebb óta ismerem és volt szerencsém már kirándulni vele többször. Mikor kérdezte, hogy van-e kedvem most is menni, nem hezitáltam. De most kérte, hogy önkéntes legyek, mert ez egy csoportos kirándulás lesz a Roll Natural Egyesület többi tagjával.
Már az első perctől úgy éreztem, hogy segítség lehettem, mert egy pár rossz oldalról közelítette meg az indulási pontot, így segítségükre mentem és egy nagyot kerülve siettünk a vonathoz. Mivel 1 perc múlva indult, így óriási sprintbe kezdtem, hogy már jövünk, itt vagyunk, ne induljon a vonat még. 😊
Megvagyunk! Fenn vagyunk! 1 óra és Székesfehérvárra értünk. Leszállásnál minden ok. Liftezés és a váróban Adrival is találkoztunk. Együtt a csapat! Kis sétával elértünk a Sóstói Látógató Központba, ahol Adri és Anna hivatalosan is köszönti a csoportot. Majd rövid érdekességet és helytörténeti dolgokat mesélnek. Utána ismerkedés és játék a kirakott interaktív játékokkal, ami a központban volt.
És elindultunk… Volt ki lassabban és volt ki gyorsabban gurult. Próbáltunk nem „rohanni”. Volt szerencsém a Csabinak segíteni, akivel már az első percben megtaláltam a közös hangot. Az út kavicsosan kezdődött, de nem volt akadály. Látványban nem volt hiány, de érdemes volt megállni és hallani a sok kuruttyoló békát, madarakat.
Jött az első emelkedő, itt szinte mindenkit segítettem feltolni. Majd a híd, itt is kellett a segítségem, aminek én örültem, mert ezért is jöttem és szép lassan körbe kerültük a kis tavacskát hídról hídra váltakozva, közben meg-meg állva.
Az idő kitűnő volt, így jólesett a végére érve leülni és frissítő hideg vizet inni a kútból. Majd megebédelni a frissen érkezett pizzából.
Maga a túra 7 km volt, de szépen eltelt a fél napunk.
A vonathoz visszaérve egész kis tömeg várta a vonatot, de minden rendben volt szerencsére.
